A délelőttöt egy papírszínházi előadással indítottuk. A mese nyelvén keresztül közelebb hoztuk a gyerekekhez a hianzok világát. A hangsúlyt elsősorban a hagyományos öltözködési szokásaikra fektettük: a színes grafikák segítségével megelevenedtek a jellegzetes népviseletek, amelyek egykor Rábafüzes utcaképét meghatározták.
A mesés bevezető után Ági néni vetített képes bemutatót tartott a rábafüzesi tájházról. A fotók segítségével a gyerekek bepillanthattak a régi paraszti házak tisztaszobáiba és udvaraiba, valamint a későbbiekre való tekintettel, meg lettek invitálva egy személyes, valódi tájház-látogatásra is.
Hogy teljesebb képet kapjunk a hazai német nemzetiségekről, egy videós összeállítás segítségével a svábok életébe és öltözködési kultúrájába is betekintettünk. Érdekes volt megfigyelni a hasonlóságokat és a különbségeket a két népcsoport szokásai között.
A foglalkozás egyik különleges része a „titokdobozos” játék volt. A gyerekeknek tapintás és szaglás útján kellett felismerniük különböző hianz és sváb szimbólumokat. A doboz mélyéről előkerültek jellegzetes textilanyagok, illatos rozmaringág és szárított levendula, díszes mézeskalácsszív és persze a ropogós perec. A gyerekek bámulatos ügyességről tettek tanúbizonyságot: volt, aki egy rövid tapintásból, más pedig az adott növény jellegzetes illatából könnyedén kitalálta, mit rejt a doboz. Miután sikerült megfejteni az adott tárgyak nevét, közösen megbeszéltük felhasználási módukat, valamint szimbolikus jelentésüket is.
A program zárásaként közösen elevenítettük fel, miért is fontos számunkra a perec. Ez az étel nem csupán egy finomság, hanem a szorgalom és az összetartozás jelképe is. Ennek szellemében a foglalkozás végén minden gyermek kapott egy-egy falatot a perecből, így nemcsak tudással és élményekkel, hanem a közösség erejének ízével a szájukban folytathatták napjukat.
